Gödöllőn a DSGM gyógytornászunk javasolta, hogy mielőtt Szabika 1 éves lenne el kellene vinnünk korai fejlesztőbe. Ő Hatvanban javasolt egy gyógypedagógust, de idő közben megnyílt Aszódon a Nevelési tanácsadó keretein belül a korai fejlesztő részleg, és velük vettük fel a kapcsolatot.
A kapcsolatfelvétel a következőképpen történt. A nevelési tanácsadó elküldte Szabolcs papírjait (adatok, zárójelentés a Margit kórházból) az igen hangzatos nevű Pest Megye Önkormányzata 1 Sz. Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság és Gyógypedagógiai Szolgáltató Központba, ahol a zárójelentés alapján a gyógypedagógiai fejlesztést javasolták. A javaslatban az áll, hogy heti legalább két óra egyéni, vagy legalább heti négy óra csoportos fejlesztés szükséges (0-3 éves kor között). Ehhez képest heti egy órát tudnak velünk foglalkozni, elsősorban a sok gyerek és kevés gyógypedagógus miatt, másodsorban azért, mert nem tudnak több foglalkozást finanszírozni. Mindennek ellenére nincs okunk panaszra. Véleményünk szerint jobb kezekben nem is igen lehetne a gyerek.
Első találkozásunk 2010 novemberében esett. Mint kiderült apu ismerte már régebbről a gyógypedagógust. Pöszke akár a második anyukája is lehetne Szabolcsnak (mint ahogy a többi gyereknek is), annyira szívén viseli a sorsát és figyelemmel követi az életünket minden örömet, bánatot, eredményt, vizsgálatot, betegséget. Az első pillanattól kezdve sokat segített mindenben, rengeteg ötletet, tippet kaptunk tőle, hogy hogyan fejleszthetjük otthon, illetve az egyes vizsgálatokról és kórházakról adott támpontot. Tudomásul veszi, hogy ez a procedúra számunkra is hosszadalmas és megterhelő testileg-lelkileg egyaránt. Éppen ezért javasolt olyan helyeket, ahol nem csak a gyereket nézik, hanem a gyerek maximális ellátása mellett emberként kezelik a szülőt is. Például a Bethesda kórház Neurológiai osztálya.
Az első néhány alkalommal végzett munka alapján a véleménye egybecsengett a TSMT felmérés eredményével.
A foglalkozásokon általában csak játszunk, de nem akárhogyan. A játékok során a gyerek összes mozzanatát megfigyeli Pöszke. Minden megjelenő új dolgot regisztrál, és elmagyarázza, hogy az miért jó és hogy akármilyen kicsi a dolog nagy előrelépést jelent. Nehéz volt hozzászoknunk ahhoz, hogy a mi gyerekünk nem a megszokott sorrendben fejlődik és sokkal lassabban. Furcsa, hogy egyik héten egy fél évvel ezelőtti korra jellemző újdonság jön elő, majd a következő hetekben egy korának megfelelő tevékenységet tapasztalunk.
Nagyon sokféle tárgyat használunk a fejlesztés során, minden játékban különösen fontos szerepet játszanak a dalok és mondókák. Ezeket szerintünk nekünk szülőknek is érdemes megtanulni, hogy minél jobban fejleszthessük otthon is gyermekünket. Legtöbbször olyan játékokat használunk, amikkel az egészséges gyerekek szívesen és minden különösebb nehézség nélkül játszanak. Szabikánál ez teljesen másként volt. A kockát például először meg sem tudta rendesen fogni. Tanultunk már dobozból és zsákból kiszedni tárgyakat, autót és vonatot tologatni ami néha ment néha nem. Játszottunk csörgős zörgős játékokkal, ami viszonylag jól ment. Ennek kapcsán merült fel Pöszkében, hogy hallásproblémája lehet. Június 30-án visszük BERA vizsgálatra. Amit altatás nélkül már ki lehetett deríteni, az alapján nagyon nagy gondra nem kell számítanunk. Valószínűleg a bal füle gyengébb és vannak frekvenciák, amiket nem jól hall. Erre sem jöttünk volna rá, ha Pöszke nem figyelmeztet. Mindenféle anyagokkal simogatjuk a tenyerét, hogy minél több inger érje, ezt itthon is szereti amikor csináljuk. Idegenkedik a gyurmától, pedig többször próbáltuk rávenni, hogy játsszon vele. Legtöbbször elengedi. Mostanában jutottunk el oda, hogy kisebb tárgyakkal is játszani kellene, de ezeket nem fixálja rendesen. Valószínűleg a +3 dioptria, ami a gondot okozza. Ha minden igaz, akkor június 15-én megyünk szemészetre, és ha, megint +3-nak mérik, akkor most már nem hallgatunk senkire íratunk szemüveget. Játszunk tükör előtt ülve, mit nagyon élvez.
Valószínűleg addig kell járnunk, amíg Szabolcs az óvodát el nem kezdheti, de bármeddig is szükséges a fejlesztés úgy érezzük, hogy mindvégig számíthatunk Pöszkére.
